Itt az új év – itt az apropó, hogy egy kicsit újraértelmezd magadat! Folyton csalódás ér a párkapcsolataidban? Íme 5 olyan tipp, amit ha megfogadsz, talán sikeresebb lehetsz a szerelemben. Ám ezeket a fogadalmakat jó lenne valóban betartanod… :)
Fogadom, hogy…
…Soha nem az alapján ítélek, amit a másik mond, hanem abból, amit csinál!
Aranyszabály, amit győzök elégszer hangsúlyozni: nem a szavak, hanem a tettek számítanak. Hiába mondja valaki, hogy ennyire vagy annyira odavan érted, ha a cselekedetei egészen másról árulkodnak. Például, ha a párod megcsal, de elhiszed neki, hogy szeret, újra pofára fogsz esni… Ennyire egyszerű a képlet.
…Nem küldök magamról meztelen fotót!
A divatját éljük annak, hogy már a flörtölési fázisban meztelen fotókat küldözgetnek egymásnak az emberek. Ez elég veszélyes játék, hiszen ha például egyszer megromlik a viszonytok, az intim képeid könnyen a világhálón landolhatnak. Ami pedig egyszer a netre felkerül, hiába törlődik, előbb-utóbb újra felbukkan. Arról már nem is beszélve, hogy a meztelen képek idő előtt kielégíthetik a másik kíváncsiságát. Sőt, talán tesztel és éppen azzal ijeszted el, hogy kiénekelt belőled egy pucér képet. De számolj azzal is, hogy aki idő előtt vár tőled aktot, nagy valószínűség szerint csak szexre hajt…
…Soha nem példálozom az exeimmel!
Súlyos kapcsolati hiba, ha egy-egy szituációban azzal érvelsz, hogy “bezzeg a korábbi kapcsolatomban mennyire másként működtek a dolgok”. Hidd el, a jelenlegi partneredet ez egyáltalán nem érdekli! Sőt, elrettenti, ha a korábbi viszonyaidhoz méregeted. Pláne, ha vele szemben pozitív példaként hozod elő az exedet. Belegondolni is rossz ebbe a szituációba…
…Ha zavar valami a másikban, igyekszem megbeszélni és nem eltűrni!
Az egyik legkomolyabb párkapcsolati probléma a hallgatás. Ha ugyanis lenyeled a másik zavaró tulajdonságait, előbb-utóbb besokallsz és rá borítod a bili… Legalább add meg az esélyt a másiknak, hogy változtathasson, vagy megmagyarázza, mit miért csinál. A kommunikáció csodákra képes, a dolgok nem feltétlenül úgy vannak, ahogyan te azt elképzeled.
…Nem azért keresek társat, hogy ne legyek egyedül!
Sokan beleesnek abba a hibába, hogy csak azért állapodnak meg valaki mellett, mert képtelenek egyedül lenni. Pedig az egyedüllét nem egyenlő a magánnyal! Kiegyeznek egy “majdnem jóval”, látszatkapcsolatba bonyolódnak, viszont közben valódi érzelem híján boldogtalanok maradnak. Ennek mi értelme? És az sem szerencsés, ha egyik kapcsolatból a másikba ugrasz. Nyugodj meg, fújd ki magad, nem kell sietni! Alapigazság: ahhoz, hogy párkapcsolatban tudj élni, meg kell tanulnod egyedül lenni!
És a végére következzen +1, örökérvényű fogadalom:
…Mindig védekezem!
A saját érdekedben fogadd meg, hogy mindig védekezel. Lehetőség szerint gumióvszerrel. A védekezés nem csak a nem kívánt terhességet elkerülése érdekében fontos. A nemi betegségeket például kizárólag óvszerrel tudod elkerülni. Ráértek akkor megválni a gumitól, ha biztosak vagytok egymás hűségében és egy közös teszt elvégzésével megbizonyosodtatok a másik egészségéről.
Tetszett a bejegyzés? Akkor a Szeress jobban! című regényemet is szeretni fogod!
Barbara öt esztendeje megjárta a poklot. Az akkor tizenhét éves, mindent a pillanat szépsége alá rendelő lányt megkísérelték eltenni láb alól. Barbit a lehetőségek városáig, New Yorkig üldözi a múltja, ott igyekszik új életet kezdeni, tervei azonban sorra kudarcba fulladnak. A huszonéves lány vaskos hazugságokba burkolózva él, mígnem egy baljós éjszakán találkozik egy titokzatos, még nálánál is súlyosabb lelki terhet hurcoló férfival. Vajon sikerül megmenteniük egymást a sötétségtől? Krisz öt éve tartó, tökéletesen gondtalannak hitt párkapcsolata egyik pillanatról a másikra összeomlik. A kiábrándult fiú New Yorkba menekül, hogy tisztázza felkavart érzéseit. Éppen amikor a háta közepére sem kívánja a társaságot, a sors összehozza egy agyontetovált, illegális küzdősportot űző férfival. A titkoktól kemény álca azonban nagyon is sebezhető szívet takar, amely most könnyen megrepedhet. Barbibébi története öt évvel az első kalandot követően folytatódik! Mennyit változik az ember a felnőttkor küszöbét átlépve? Hogyan találunk valódi önmagunkra, pontosabban arra a személyre, akit majd néhány év múltán ismét átértékelhetünk? Áldozni kell-e a harmóniáért, és utóbbi egyenlő-e a boldogsággal? A legtisztább tükröt önmaguknak állíthatjuk, a kérdés, hogy van-e bátorságunk belepillantani.
