Szexuális erőszak a Lakatos Levente regényekben

A szexuális erőszak elleni küzdelem kifejezetten felkapott téma napjainkban. Végre! Szerencsére egyre többen beszélnek róla és harcolnak ellene – közéjük tartozom én is. Legutóbb a life.hu-ra írtam a – talán legkevésbé észrevehető – verbális erőszak témakörében, ebben a bejegyzésben pedig összegyűjtöttem, hogy például a három Aranykönyv-díjas regényemben hogyan dolgozom fel a témát. Vigyázat, helyenként spoileres írás következik! :)

Szeress jobban!

Már a kötet első fejezetében erőteljesen megjelenik a szexuális erőszak témaköre, Elliott kifejezetten undorító módon bánik az ágyban Barbival. A lány végigmegy a bántalmazás lelki tortúráján, végül szerencsére lesz elég ereje ahhoz, hogy kiszálljon a kapcsolatból. A kötet tehát csaknem teljes egészében végigvezeti az olvasót egy bántalmazó kapcsolatból való kijutás történetén.

Bomlás

Amikor elkezdtem írni a Bomlást, az akkori kiadóm szorgalmazta, hogy legyen a divatos A szürke ötven árnyalatához hasonlatos történet. Mivel abban az időben a korábbi regényeim nem az én ötleteimet igazolták, elfogadtam a tanácsot. Az írás közben viszont nem tudtam azonosulni a kínokozó férfikarakterrel, ezért a regény félénél krimivé változtattam a történetet – a nőgyötrő Florian egy tévképzetekkel küzdő pszichopata, gyilkos karakterré vált. Azt hiszem, hogy a mentális problémákkal felruházott karakter egyértelműen jelzi, mit gondolok a hasonló beállítottságú férfiakról.

A tiltás gyönyöre – Szigor I.

A Szigor sorozat első kötetében a címszereplő Szentesy Igor, éppen a félreértések elkerülése végett, az első aktust megelőzően elmondja Lizának, hogy amennyiben bármilyen ötletére – vagy a hevességre – nemet mond, ő azonnal leáll. Ez egyébként akkor és ott meg is történik. Igor ezzel a “szabályával” kizárja a “kérető nemet”, számára a tagadás egyértelmű leállítás. Nincs erőszakoskodás, nincs győzködés és egyébként szado-mazo játékok sincsenek a regényben. Az összes fülledt jelenet a párkapcsolati gátlások feloldása köré épül és a szerelmespár felett végig ott lebeg, hogy bármikor bármire bármelyikük mondhat a másiknak nemet – és azt a partnernek el kell fogadnia.

A bejegyzésem azért is különösen aktuális, mert a minap komoly támadás ér egy tájékozatlan, de annál nagyobb hangú bloggertől. Amikor Viku (így nevezi magát, nem én becézem) meglátta a shopban A tiltás gyönyörében is feltűnő, Liza által Igornak ajándékozott “Nem mondhatsz nemet” párnahuzatot, az élénk fantáziájával hozzáköltött egy legendát arról, hogy azzal én a szexuális bántalmazást népszerűsítem. A posztból hamar kiderül, Bihari Viku nem olvasta a Szigor köteteket és úgy alapvetően egyetlen könyvemet sem, ő egy párnahuzat fotójáról, illetve az én Instagram oldalam képei alapján von le rólam – és természetesen a munkásságomról – messzemenő következtetéseket. Megvádol azzal, hogy a szexuális bántalmazást népszerűsítem. Bihari bejegyzése után az egyik, a témába vágó Facebook oldal is megosztotta ezt az orbitális tévedést. Bátran lájkoljátok az oldalt, mert annak ellenére, hogy rólam most meggondolatlanul posztoltak (bízzunk abban, hogy korrigálják a hibájukat), egyébként nagyon hasznos bejegyzéseik vannak.

A szexuális bántalmazás bűncselekmény. Annak propagálás erkölcsi bűn. Tehát Viktória gyakorlatilag bűnelkövetőnek állít be, amit mint férfiként, mint íróként elutasítok. Munkásságommal éppen a női egyenjogúság, illetve a másság elfogadása mellett, a kirekesztettek védelméért és nem utolsó sorban a szexuális bántalmazás ellen küzdök. Aki olvasóm, mindezt pontosan tudja.

Egy szó, mint száz, le a gyűlöletbeszéddel, mások megbélyegzésével, a hitelrontással és természetesen a szexuális erőszakkal! Mert mindegyik bűn és mindegyik ellen határozottan kell fellépnie az embernek – akár jogi úton!

Kitartóbb olvasóknak álljon itt a levél, ami a minap Viku blogbejegyzésére válaszul írtam:

Kedves Viki!

Általában nem foglalkozom az engem piszkáló bejegyzésekkel, mert azok rendre tájékozatlan trollkodások. A tiéd sem különbözik ezektől, de vetted a fáradságot, hogy megszólíts, én pedig nem szeretek leveleket válasz nélkül hagyni. Csak azt sajnálom, hogy nem a bejegyzésed megszületése előtt, amolyan tájékozódási céllal írtál rám vagy hívtál el sörözni.

Nem különösebben érint érzékenyen, hogy “szürkeötvezened” a könyveimet, miközben a megjelent regényeim számottevő része vagy romantikus new adult történet vagy “gyilkosos” thriller. Egy sorozatom van, amit felületesen, messziről szemlélve valóban lehet “szürkeötvezni”, de akik olvasták, tudják, nem olyan – nekem pedig érthetően csak azok véleménye érdekes, akik olvasták. Mivel a bejegyzésed alapján te azok táborát gyarapítod, akik olvasás nélkül szeretik véleményezni más szerzők munkásságát (legalábbis az enyémet biztosan), megosztom veled: a regényeimben nincsen szado-mazo szex. A “Nem mondhatsz nemet” egy szójátékos szlogen, az ellenállhatatlanságra utal, a beszerezhető párnához hasonlót a regényben a női főszereplő ad ajándékba a férfi főszereplőnek. A férfi főszereplő semmit nem kényszerít a női karakterre, sőt éppen azt mondja, hogy amikor “nemet” kap egy-egy ötletére vagy a hevességére, azonnal leáll. Teszi ezt azért, mert nem megy bele játszmákba, nem fejtegeti, hogy amit hall “kérető nem” vagy határozott elutasítás. Nála a nem az nem – és elvárja, hogy a nőnél is az legyen. Szó sincs erőszakról, kikötözésről, vagy náspángolásról és meglep, hogy egy feliratos párnának csupán a látványától te ezekre következtetsz. Sőt, annyira belelovalod magad a tévképzetedbe, hogy gyakorlatilag a szexuális bántalmazás hazai igehirdetőjévé emelsz. Nos, ez azért már zavar.

Egyik regényemben sincsen szexuális erőszakot pártoló jelenet, de még egy erre utaló kósza gondolat sincsen. Sőt, a Szeress jobban! című regényemben a főszereplő éppen egy bántalmazó kapcsolatból szabadul a regény során (erről például itt is olvashatsz: https://lapozz.wordpress.com/2015/12/04/lakatos-levente-szeress-jobban/). De, ha ennél több “edukációt” várnál tőlem, ajánlom figyelmedbe az idén július végén, tehát két-három hete, a life.hu-n megjelent írásomat, ami éppen arra biztatja az olvasókat, hogy már a verbális erőszakra is kategorikus elutasítással reagáljanak: http://www.life.hu/sztarszerzok/lakatos-levente/20170721-lakatos-levente-a-bantalmazo-kapcsolatokrol-beszel.html 

Szerintem mindketten nagyon hasonlóan gondolkodunk az adott témáról, én legalábbis a bántalmazás összes formáját – a cyberbullyinget is ideértve – elítéltem.

A bejegyzéseid alapján te – hozzám hasonlóan – az igazságtalanságot nehezen viselő személyiség vagy, bízom abban, hogy ez a nézeted akkor is szilárdan kitart, amikor az önkritikának érkezik el az ideje. Ehhez kapcsolódóan engedj meg nekem egy személyes véleményt: szerintem undorító dolog “edukálatlannak”, “agyműtöttnek” és “kiéhezettnek” titulálni embereket csak azért, mert olyasmit olvasnak, ami neked ezért vagy azért, jogosan vagy jogtalanul csípi a szemedet. A véleményed természetesen a sajátod, de ezzel a fröcsögéssel szerintem nem sokban különbözöl például azoktól, akik a “migránsozással” gyakorolják a tőlük különböző emberek megbélyegzését és kirekesztését.

A sörözés továbbra is áll.

Levente