A Szigor harmadik kötetének, A hatalom szabályainak megjelenésééig szeretnék veletek minél több apróságot megosztani a történettel – illetve a sorozattal – kapcsolatban. Ennek apropóján feletettem néhány kérdést a sorozat szerkesztőjének, Lamos Angelikának. Ő olvashatta először a regényt és most elárulja nektek, mit gondolt a kötetről, a lezárás után hogyan látja a trilógiát, illetve a szereplőket.
Várólistázom 20% kedvezménnyel a regényt!
Tudj meg mindent a várólistázásról! Klikk ide!
Mit vártál a Szigor befejező kötetétől? Azt kaptad, amit vártál?
Nem csalódtam, mert izgalomban, váratlan helyzetekben, zseniális ötletekben és intelligens humorban most sem volt hiány. Reménykedtem abban, hogy úgy alakulnak az események, ahogy azoknak mindenképpen alakulniuk KELL, de ebben az utolsó pillanatig nem lehettem biztos.
Melyik a kedvenced a Szigor részek közül?
Nagyon szoros a verseny a második és a harmadik kötet között, de mégis a befejező rész lett a befutó. Felszabadító és megnyugtató érzés, hogy mind női, mind férfi szemszögből olyan kérdésekre kapni választ, amelyek nem csak a főhősök sorsa miatt fontosak.
A trilógiát tekintve melyik a kedvenc jeleneted?
Szeretem azokat a részeket, amelyekben olyan események történnek, amelyek bizonyítják a főhősök egymáshoz való kötődését. Mikor ajándékot adnak egymásnak (pl. párna), megvédik egymást (pl. a megvásárolt fotók), játszanak a szavakkal (pl. írás a tükörre), humorosan, oldottabban fejezik ki magukat (pl. Liza tollseprűvel jelenik meg Igornál, hogy tisztázhassák a félreértéseket).
A kedvenceim mégis azok a leírások, amikor egyedül vagy éppen párbeszédben vívódnak, elemzik a helyzetüket és/vagy érzéseiket, részletezik az ideológiáikat: például Igor taktikája szerelmi bánat esetén (munka, szex, pia), rossz és boldogtalan párkapcsolatok felismerése, okai és megoldásaik, férfiak és a feminizmus, lehetünk-e többször szerelmesek, szexualitás és felelősségek, család és szocializáció szerepe a döntéseinkben és sorolhatnám…
Ki a kedvenc karaktered a sorozatból?
Éva a kedvencem. Jó humora van, vagány, élettel teli, fáradhatatlan és hiteles. Liza Évában olyan barátra talált, aki sosem ítélkezik fölötte, akire mindenkor és mindenben számíthat. Ha kell, osztozik az örömében, ha kell, segítséget, támogatást nyújt, ha kell, minden őrültségben partner, ha kell, megállítja a hülyeségben. Irigylésre méltó, ha valakinek tényleg ilyen barátja van.
Mi volt a legjobb/legviccesebb élményed a munkafolyamat során?
Számos új kifejezést és szót ismerhettem meg a trilógia során: hüvelyujj, felskiccelt szoknya, kemény diót kopogtatni, elmenni a mosóba kezet mosni, vagy mikor Liza mondja, hogy a mennyország kapuját is megdöngethetném, vagy az egyik Igor-fejezetben azt olvasni, hogy Liza helyében nem pukkantgatnék… (nevet)
Kifejezetten a szerkesztési munkafolyamat során is ért kellemes élmény. Ehhez tudni kell, hogy mindketten inkább éjszaka tudunk hatékonyabban dolgozni, illetve gyakran futunk versenyt a határidőkkel, emiatt pedig igen-igen lecsökken az alvással töltött órák száma. Azt hiszem, a második kötetnél történt, hogy egyik éjjel (vagy hajnalban?) kaptam üzenetet Leventétől: Hogy bírod? Mire elküldtem neki egy fotót a munkaállomásom kaotikus állapotáról. A laptop körül kávéscsészék, teásbögrék, összegyűrt fecnik, jegyzetekkel teli papírhalmok és arcpirítóan sok nassolnivaló, élükön egy Oreo keksz. Szinte azonnal jön a válasz: képet kapok, amin jól kivehető, hogy a müzliszeletekből alkotott torony tetején szintén ott virít az Oreo keksz…
Milyen érzéseket kelt benned Szigor karaktere, ha most, a lezárás után visszagondolsz rá?
Különlegesnek érzem magam, amiért ismerek egy ilyen fickót. Igen, Igor létezik. (mosolyog)
Várólistázom 20% kedvezménnyel a regényt!
Tudj meg mindent a várólistázásról! Klikk ide!
