Extrák

Ismerkedj meg Szigor új szeretőjével! Vigyázz, erotikus!

Holnap, azaz november 20-án kigördül a nyomdából a Szigor-trilógiám zárókötete, A hatalom szabályai. A regény bővelkedik majd a fordulatokban. Ahogyan azt egy korábbi bejegyzésemben írtam, a történetben több új szereplő is feltűnik, az egyiküket Szalai Kamillának hívják. Vele közös Igor első, A hatalom szabályaiban szereplő jelenete, ebből mutatok most egy kis ízelítőt. A részlet végén ne csukjátok be az ablakot, mert játékos szavazásra invitállak benneteket… :)

Mindenek előtt fontos elmondanom, hogy a kötet már megrendelhető a webshopomban – ezen a hétvégén akár névre szólóan dedikálva is beszerezhetitek. Dedikált könyvet egyébként nem lehet rendelni a shopból. Valamint fontos megemlítenem, hogy akár INGYEN is eljuthat hozzátok a megrendelt könyv, erről itt olvashattok bővebben.

MEGRENDELEM AZ ÚJ SZIGOR KÖTETET!

És a részlettel kapcsolatban még valami: ez a jelenet gyakorlatilag a már korábban közreadott ízelítő folytatása, ezért talán érdemes egymás után olvasni őket! :)

A tartalom 18 éven aluliaknak nem ajánlott!

Minden jog fenntartva. A regényrészlet sem egészében, sem részleteiben nem másolható és nem közölhető a szerző beleegyezése nélkül.


Igor

Azzal, hogy Liza a rodoszi vakációnk végeztével egy összegyűrt, használt papír zsebkendő könnyedségével elhajított magától, mélyen az önérzetembe nyesett.

Kikukázott?

Nem, az képtelenség!

Szívesen rákérdeztem volna, mi a fészkes fene történt, amiért mindkettőnket büntet, ám az összes kommunikációs csatornánkat felégette, a büszkeségem pedig megtagadta, hogy új utakat keressek hozzá. Úgy éreztem, ha a közös napjaink összes szépségével az emlékezetében képes elidegeníteni, én sem cselekedhetek másképpen. Az ő csökönyös közönyét tettem magamévá. Utólag belegondolva szörnyű, hogy ehhez mindkettőnknek volt elegendő lelkiereje.

Ma viszont, ahogy Liza a szépségszalonban ellibbent mellettem, a bennem szendergő kisördög vasvillájára tűzte a józan eszemet. A gyengéd sóvárgással színültig telt tekintete fellelkesítette a bennem szunnyadó lelki szadistát: eldöntöttem, hogy elégtételt veszek, és kegyetlen őszinteséggel fogom a valóságra, azaz a kettőnk között kialakult kötődésre emlékeztetni. A módszert egy kávé mellett kívántam kifundálni. Én lepődtem meg a leginkább, amikor az események hirtelen felgyorsultak, és a szalon teakonyhájában néhány perccel később máris lehetőséget kaptunk arra, hogy kettesben maradjunk.

Hülye lettem volna kihagyni a felkínálkozó alkalmat.

Bárcsak kihagytam volna.

Leckéztetni vágytam, végül én jártam pórul. Bárhogyan igyekeztem kizökkenteni, Liza tartotta magát, míg végül a tervem hatalmas maflásként akkorát ütött vissza, hogy még most is csengő füllel csillagokat látok. A kudarc megalapozta a délutánom hangulatát, mind testileg, mind lelkileg felkavart a találkozás. A közeljövőm egyik legégetőbb feladata kiderítenem, hogy érzelmileg vagy szexuálisan függök erőteljesebben Lizától. Bár mindkettő kúrálása ugyanaz: kötöttségektől mentes szex.

Keresnem sem kellett a lehetőséget, az magától felkínálkozott. A pártszékházban túlóráztam, amikor cirka háromnegyed órával ezelőtt üzenetem érkezett a jelenleg a csípőmet lovagló szőkeségtől. Szalai Kamilla azon ritka, bonyodalommentes nőtípusba tartozik, akivel hamar a tárgyra térhetek, és az élvezés után nem is kíván hosszan nálam maradni. Akár egy hurrikán, felkap, megpörget, kivet magából, majd tovaszáguld. Sajnálom azokat a szerencsétlen flótásokat, akik a vad viharlovaglásba beleszédülve többre számítanak tőle, hiszen ő az átlagtól eltérve férj, gyerek és családi ház helyett egyelőre inkább izgalmakkal gazdagított életre vágyik. Kapcsolat- helyett adrenalinfüggő.

Körülbelül öt éve gabalyodtunk először össze, akkortájt még nem volt ennyire karakán jellem. A húszas évei elején járva, kislányosan szőke bájával terepre vezényelt riporterként éppen elkezdte a televíziós pályafutását, a reklámügynökségem egyik eseményén mutattak be bennünket egymásnak. Mindenképpen meg akartam dugni, és mivel akkor még játszotta az ártatlan hercegnőt, végig kellett hallgatnom, ahogyan a jövőjéről, abban pedig egy saját beszélgetős tévéműsorról ábrándozott. A türelmetlenséggel küszködve megjegyeztem, hogy a műsorvezetéshez egy kicsit karakteresebb egyéniségre volna szükség. A megállapításom éppen annyira sértette, hogy a következő pohár ital után bizonyítani kívánta az ellenkezőjét. Adtam rá lehetőséget.

Nem sokkal később, a közszolgálati televízió esti hírháttér műsorának háziasszonyaként láttam viszont. Egyik, megbotránkoztatóra sikeredett adásának köszönhetően egy csapásra az egész ország megismerhette a nevét. Lehetősége adódott interjút készíteni a jelenlegi liberális adminisztrációt megelőző, konzervatív miniszterelnökkel. Ahogyan az hasonló helyzetekben bevált szokás, a beszélgetést megelőzően a stáb leegyeztette a kérdéseket, Kamillát viszont az élő adásban olyannyira felbosszantották az ország első emberének ténytagadó, valamint -torzító válaszai, hogy engedte az igazságérzetét elhatalmasodni az érdekei felett, és letért a kijelölt ösvényről. Kényes és kínos témákat piszkált meg a kormány által finanszírozott médiumban, főleg az egészségügy siralmas állapotát hánytorgatta fel. Mint később kiderült, az édesapja fél évvel korábban, egy kórházi fertőzés szövődményeibe halt bele. A megszorongatott miniszterelnök borzalmasan amatőr módon kezelte a helyzetet, arrogáns hangnemben, személyeskedő, sértő és áthallásosan nőgyalázó válaszokkal próbálta elijeszteni Kamillát. Ellentétes hatást ért el.

Az interjú nemzetközi botrányt kavart, a befolyásosság azonban elfojtotta az igazság hangját, a vezetőség a hatalom hű szolgájaként kipenderítette a renitens riportert. Ez rossz döntésnek bizonyult. A nép a lázadó oldalára állt, Kamillának komoly pártolói háttere szerveződött, a cenzúra elleni harc emblematikus figurájává emelték, sőt néhány politikai elemző szerint a felejthetetlen interjú hozzájárult a konzervatívok hanyatlásához. A népszerűségi hullámba kapaszkodva, közösségi finanszírozásból Kamilla saját internetes hírblogot indított, sorban szerződteti le a nagy kaliberű tényfeltáró újságírókat, mellettük ő mozgóképes tartalmakat készít. A feltűnést elkerülendő általában egyszemélyes stábként dolgozik, ezáltal olyan helyekre is feltűnés nélkül besurranhat, ahová többedmagával biztosan nem nyerne bebocsátást.

Azzal, hogy vakmerőségével Kamilla gyakorlatilag beírta magát a hazai médiatörténelembe, az önbizalma kiteljesedett, tekintete immár határozottan csillog, és ártatlan személyiségén elhatalmasodott a világot befolyása alatt tartani kívánó démon. Viharos Kornél lemondásának napján találkoztunk újra: a vérszagra gyűlt újságírók között ült, azzal hívta fel magára a figyelmemet, hogy a kérésemet leszarva ő a kérdéseivel folyton félbeszakította a tájékoztatószövegemet. Hamarosan az ágyamban vehettem elégtételt a pimaszságáért. Érdekes tapasztalat a néhai naivát immár lényegre törő nőként döngetni, pláne, hogy átesett a ló túloldalára: magabiztos vonaglásából ítélve azt hiszi, betört.

Soha nem törhetne be.

Kamilla ahhoz kevés.

Kamilla a közelébe sem ér…

Kellemetlen, hogy képtelen vagyok elterelni a gondolataimat, és a felejtőszex közben, Kamilla élvezettől kipirult arcát nézve is Lizán jár az agyam.

Az a beteg agyam.

De nem tehetek róla, hogy ennyire hasonlítanak egymásra. Külsejüket tekintve persze teljesen különbözőek, személyiségükben egyformák: mindkettejükkel gyámoltalan, formálható állapotukban ismerkedtem meg, idővel aztán olyan határozott nőkké értek, akik azt hiszik, még engem is képesek irányítani. Ideje megnehezítem Kamilla dolgát: bőszült bikává változom alatta, a combját markolom, és a csípőmet emelve csúszok belé újra és újra.

Csúszik a bőr. Csattan a hús.

Kamilla csukott szemmel, élvezettől nyüszítve és vágytól grimaszolva vágtázik rajtam, aranyszőke loknijai ütemre ugrálnak fel-alá az mellbimbói körül. Mindkét tenyerével a mellkasomon támaszkodik. Ahogy a kitartó tempóm kifárasztja, előrebukik, haja a kulcscsontomat sepregeti. Hirtelen aztán felpillant, tekintetében önelégülten csillan a magabiztosság: Ennél többre nem vagy képes?

Mindig provokál.

Magam mellé fordítom az ágyra, hátulról tornyosulok fölé. Jobb kezemmel a nyakszirtjénél szegezem az ágyra, moccanni sem bír alattam. Az alávetettség kéjétől felnyög, és a csípőjét emelve tárul fel nekem. Az első döféstől fogva olyan hevesen mozgok benne, hogy érzem, minden izma megfeszül, a forrósodó hangulattól verítékezni kezd.

– Akarsz még? – kérdezem. Nem reagál. A hajába kapaszkodom, hátravonom a fejét. – Válaszolj!

– Csak… Dugj…! – lihegi.

Örökké a parancsolgatás.

Kezemet a hajáról az arcára helyezem. Az ajka közé csusszanó hüvelykujjamat a legtöbb nő kötelességtudóan, izgatóan szopni kezdené, Kamilla viszont nem akar megfelelni az elvárásoknak. A hüvelykujjamat a mutatóra cseréltem, majd a középsőt és a gyűrűset is rögtön mellé tömöm. Azt tehetek vele, amihez csak kedvem van, ez a gondolat pedig néhány mozdulattal később a csúcsig kísér.

Kamilla mellé gördülök az ágyra, ő pihegve a hasán marad, de a földre vetett nadrágjáért nyúl. Előtúr belőle egy doboz cigarettát, és felém fordulva kérdés nélkül rágyújt egy szálra. Kevés embernek engedném, hogy a hálószobámban, konkrétan az ágyamban dohányozzon, de tudom, Kamilla már csak dacból sem engedelmeskedne, a vitának viszont nem látom értelmét. Úgyis teleizzadtuk a szobát, ki kell szellőztetnem, így az ágyból kikelve ablakot nyitok.

– Kapsz tőlem egy ajándékot – mosolyog rám, miközben lehúzom az óvszert.

– Mifélét? – kérdezek vissza. A dohányzóasztalom díszeként használt hamutálért nyúlok.

Egy slukkot követve felel:

– Nem lenne meglepetés, ha elmondanám.

– Utálom a meglepetéseket – ingatom a fejemet, mellé teszem a hamutálat, majd a hangszóróra kötött telefonomhoz lépek, hogy lehalkítsam a zenét.

Kamilla merengő ábrázattal kétszer a kerámiaperemhez koppintja a cigarettáját, és ahogy a hamu lebukfencezik, úgy gördül elő belőle a kérdés:

– Mit szólnál, ha bebiztosítanám neked a liberálisok győzelmét? – Egyszerre puhatol és ajánlkozik. – Pontosabban elintézném, hogy Födöri Sándor a konzervatívokkal labdába se rúghasson.

Megegyeztünk, hogy az ágyba nem engedünk munkát, mert ezzel előzzük meg, hogy a viszonyunk érdekkapcsolattá aljasuljon. Most, hogy Kamilla szabályt szeg, el kellene utasítanom, mégsem teszem. Kíváncsiságom hagyja, hogy a dolgok ezúttal a saját medrükben folyjanak tovább.

– Hatalmas bombát fogok robbantani – mondja, miközben kaján mosollyal eregeti a cigarettafüstöt. – Födörit megcsalja a menyasszonya.

A szavak tompán konganak a fejemben.

Kamilla éppen egy csapdába készül beterelni? Valahonnan kiszagolta a Lizával folytatott viszonyunkat, és éppen megszorongatna miatta?

A tőlem telhető legkifejezéstelenebb pofával bámulok rá, abban reménykedem, hogy a tekintetéből kiolvashatom, hova igyekszik kilyukadni a felemlegetett témával, de rácseszek. Kamilla egyik, riporterként tökélyre fejlesztett technikája az a fenyegetően üres tekintet, amellyel az interjúalanyait rendre kétségbeesésbe taszítja: az áldozata nem tudja eldönteni, hogy milyen és mennyire pontos információkkal rendelkezik a kérdező, ezért hajlamos megvallani az összes bűnét, illetve sötét titkát.

– Honnan veszed, hogy Kereszthy Liza hűtlen? – kérdezem. Karba font kézzel az ablakpárkánynak dőlök, nincs kedvem visszafeküdni a nyirkos lepedőre.

– A vér nem válik vízzé. Aki régen ribanc volt, később is az marad. Ha a jövőben akarsz magadnak egy rendes nőt, ezt tartsd szem előtt – kuncogja. Idegességemben előreugrik az állam, de nem reagálok, anélkül is folytatja. – Követtem a megérzésemet, és sikerrel jártam. Szó szerint követtem. Néhány napja Liza nyomában járok, és tegnap este tetten is értem. Bár tulajdonképpen nem igazán titkolózik. Vagy ha igen, akkor kifejezetten bénán csinálja.

Várjunk csak!

Ha Kamilla tegnap érte tetten Lizát, nem a kettőnk viszonyáról tud.

Akkor valaki másról tud. Másról?

Ki másról?

– Szerintem ez hülyeség! – robban ki belőlem meggondolatlanul az önámítás. Amikor rájövök, hogy Kamilla fülének meghökkentően hangozhat a kételkedésem, szépítek: – Félre ne érts, én lennék a világ legboldogabb embere, ha valóban hűtlenségen kapnád az ellenfél menyasszonyát. De nem hiszem, hogy az apját gyászolva bonyolódna viszonyba. Biztosan valamit félreértettél.

– Videofelvételeim vannak róla, Igor – közli.

TETSZETT A RÉSZLET, MEGRENDELEM AZ ÚJ SZIGOR KÖTETET!

Ahogy jeleztem, kíváncsi vagyok a véleményetekre! A fent olvasott kis ízelítő után, mit gondoltok, hogyan zárul Liza és Igor története? Vajon Kamilla veszélyes Liza és Igor kapcsolatára nézve?

Szerinted Kamilla veszélyes Liza és Igor kapcsolatára nézve?

Címkék

Lakatos Levente

Kétszeres Aranykönyv-díjas író. Háromszor választották a Magyar Könyvek Viadalán az év írójának. 2015-ben a Glamour magazin olvasói a legsármosabb férfinak választották.

Ezek is érdekelhetnek még!

Hozzászólás

Close