Végre valahára újra megjelent a Barbibébi! A kötetet a megjelenés előtt átdolgoztam, ennek okairól ide kattintva olvashattok bővebben. A regényt beszerezhető a webshopomból – akár aláírt vagy névre szólóan dedikált formában. Minden nálam leadott rendelés mellé olyan extra ajándékok is járnak, amiket a boltban nem kaphattok meg! :) Hezitálóknak most elhoztam a regény első fejezetét, ami garantáltan beszippant… :) Nyomozzuk ki együtt, ki akarhatta megölni a botrányhősnőt!
Szeretném jelezni, hogy a Barbibébi a Barbibébi-sorozatom első kötetet. A második kötet a Szeress jobban! címet viseli, Aranykönyv-díjat nyert és szintén beszerezhető a shopban. A harmadik részre még egy kicsit várni kell! :)
Minden jog fenntartva. A regényrészlet sem egészében, sem részleteiben nem másolható és nem közölhető a szerző beleegyezése nélkül.
1
Barbi
Minden a pezsgő hibája!
Habár számtalanszor mértékletességet fogadott, az elmúlt időszak húzósan alakult, valahol le kellett vezetnie a feszültséget, és az ismerősök meghívásait isilletlenség visszautasítani, nem igaz? Akinek pedig sokpiahaverja van, gyorsan mosolygósra issza magát, és könnyen elveszíti a gátlásai feletti kontrollt.
A lába közé furakodó fekete bőrű srác nagyjából tízperce ültette fel a biliárdasztalra, most húsos ajkávala lány nyakát csókolgatja, vaskos ujjai mindeközben aruháján keresztül is lényegre törően fedezik fel a lánytestét. A férfi kényeztető csókjaitól Barbi maradék ellenállása is szépen lassan elolvad, feketére lakkozottkörmeivel finoman végigszánt alkalmi szeretője tarraborotvált koponyáján, aki válaszul jobb mutatóujját a lány ajkai közé süllyeszti.
Kezd elvadulni a buli!
Friss benyomásaiból Barbi arra a következtetésre jut, hogy van alapja a fekete férfiak méreteiről szóló legendáknak. A fickó jelentőségteljes és gyakorlott – éppen az expasija ellentéte, akinél az adottság, a tehetség, a tapasztalat, de még a tanulási vágy is hiányzott. Mostani játszótársán érezhető, hogy már akkor a farkával gyakorolt, amikor még az anyukája törölte ki a popsiját.
Ahogy a húsos ajakpár a csupasz nyakára tévedt, Barbi kéjesen elmosolyodik és segítőkészen elsimítjaaz útból szőke tincseit, majd izgalmában ráveti magátaktuális partnere fülére. Gyengéden a cimpájába harap, és izgatón nyögdécsel bele, hogy azzal is tovább hergelje a srácot.
Hetek óta készült rá, hogy kipróbáljon valami különlegeset, ami végre kiszakíthatja a hétköznapi gondok közül. Akkora őrültséget szeretett volna csinálni,ami eddig a legvadabb álmaiban sem merészkedett elő, és mi lehetne féktelenebb, illetve egzotikusabb, mint egy fekete bőrű sráccal játszadozni a kedvenc, zsúfolt budapesti szórakozóhelyének biliárdasztalán? Legalább adottak voltak a lyukak, a golyók és a fekete dákó.
Lecsúszik az asztalról, és miután egyensúlyt talál a tűsarkújában, csípőjével átveszi a körülötte dübörgő zene ritmusát. Igyekszik az alkoholszintjéhez mérten erotikusan mozogni, mutatóujját gyengéden az ajkához emelve kéjes hunyorgással néz játszótársa szemébe. Aztán megfordul, majd a fenekét a férfi ágyékához dörzsöli. A fekete lovag nagy nyelések és mély sóhajok után képtelen a vágyait tovább megfékezni,magához rántja, majd hátulról szorosan átöleli a lányt, és egy gyakorlott mozdulattal a bugyijába csúsztatja hosszú ujjait. Barbi arca kipirul.
Észszerűbb lenne a kalandjukat egy vécéfülkében, kettesben lerendezni, de ki tud kétüvegnyi pezsgő utánjózanul gondolkodni? És egyáltalán mi számít józannak? Korábban elképzelhetetlennek tartotta, hogy egyvadidegennel kavarjon, sőt az egyéjszakás kalandokatis elítélte, de mindazok mellett, amit az elmúlt másfélhónapban átélt, egy kis nyilvános szex eltörpül.
Miközben a fiú lelkesen igyekszik utat találni a szűkfehérnemű alatt, Barbi megcsapolja a táskája mellett pihenő pezsgősüveget, majd miután egyetlen kortyra lehúzza a maradékot, az üres palackot a falhoz vágja. Az üveg millió darabra törik, a köréjük gyűlt közönség pedig egy emberként ujjong, fütyül és tapsol. Szeretik. A szeretet ösztönzi.
Ahogy visszamászik az asztalra, a fekete harisnyája beleakad a fémszegélybe és kiszakad, ám nem törődik vele. Szembefordul a férfival, kigombolja annak virágmintás ingét, hogy szabadon engedje acélosra edzett, verítéktől nedves felsőtestét. Egy kocka, két kocka, három kocka, négy kocka, öt kocka és hat kocka. Barbi mutatóujjával az összeset megérinti. A látványtól elmélázva beleharap az alsó ajkába, aztán a férfi nadrágjához ereszkedik a keze. A csürhe visong, a martinit szürcsölő lányok kurvázzák, a fiúk egymást lökdösveröhögnek, és igyekeznek további vetkőzésre ösztönözni a lányt.
A férfi nem bírja tovább a várakozást, a lány csípőjét szorítva megfordítja, majd erőszakosan az asztalra fekteti. Egyik kezével a lány hátára nehezedik, a másikkal a lába között matat, megpróbálja letépnia fehérneműjét. A bugyi pántjai először a lány bőrébevágnak, az anyag csak a második kísérletnél szakad. Barbi könnybe lábadó szemmel egyre hangosabban kéri, hogy álljon meg, de a zene elnyomja a hangját. Aztán amikor a belső combjánál megérzi a férfi forró, lüktető férfiasságát, hirtelen kijózanodik. Ha nem tesz valamit, a szórakozóhely kellős közepén fogják megerőszakolni.
– Állj! – sikítja magából kikelve angolul, de a férfi vagy nem hallja, vagy nem törődik vele.
Kétségbeesve nézi az őket körülvevőket, de azok jobban szórakoznak annál, hogy segítsenek neki. Menekülőutat keresve Barbi a táskájára pillant. Az elmúlt időszakban több zaklató telefont is kapott, ezért jobb félni, mint megijedni alapon az egyik zsebben paprikaspray-t is tartott magánál. Nehezen, de magához rántja a táskát, és amennyire csak tud, hátrafordulva a férfi arca felé fúj a spray-vel. A fickó felnyüszít, kezét a szeme elé kapva, kilógó farokkal hátratántorodik.
Barbi vállára kapja a táskáját, majd maga elé meredve, átverekszi magát a hangyabolyként nyüzsgő tömegen, a kijárat felé igyekszik, ám a teste cserbenhagyja az akaratát. Határozott léptek helyett csak kacsázásra képes a szűk folyosón, faltól falig, közben a hangos zene ellenére is tisztán hallja a lányok gúnyosmegjegyzéseit a háta mögött. Lehet, hogy az egész világ rajta röhög? Úgy érezte, a szembejövők legszívesebben leköpnék. Sehol nincsenek azok, akikről úgy érezte, szeretik. Fejében sikítottak a gondolatok. Forog vele a világ, ereje a végéhez közelít, remeg a térde. Minél előbb ki kell jutnia innen! Csöndre és levegőre van szüksége!
Ekkor valaki hátulról belekarol. Megijed, hogy a férfi a hiúságától vezérelve egy pofonnal a tenyerében érte utol. A paprikaspray-vel a kezében fordul, már fújna is, de szerencsére észreveszi, hogy a pasas helyett Gina, az egyik rajongó iskolatársa érkezett a segítségére. A lány egy osztállyal Barbi alatt jár, és jó idejebármit megtenne azért, hogy népszerű iskolatársnője közelében lehessen. Nemrégiben még aktfotókat is készített magáról, mert példaképe beetette, hogy a pucérsorozat a beugró a barátságához, pedig csak szívatás volt. Noha a viszonyuk nem alakult fényesen, Barbi most kifejezetten hálás Ginának, amiért egyetlen emberként mellette áll.
Az utcára érve Gina előveszi a telefonját.
– Remélem, nem taxit készülsz hívni – mordul fel Barbi.
– Nem, csak… – rázza meg a fejét Gina, ám mielőttbefejezhetné a mondatot, példaképe közbevág.
– Ha most beteszel egy taxiba, tutira a sofőr nyakába okádok! – Ahogy a szerpentines budai utakra gondol, önkéntelenül böffent egyet, majd kérlelőn a kipirult lányra tekint. – Légyszi, valameddig kísérj el gyalog. Csak néhány utcányira lakom.
Miközben a Szépvölgyi úton mentek fölfelé, csak a tűsarkak kopogása visszahangzik a szinte teljesen kihalt utca aszfaltján.
Kipp-kopp.
Kipp-kopp.
Kipp-kopp.
A friss levegőn Barbi feje egészen kitisztul, kezdi megunni a monoton kopogást, ráadásul iszonyatosanzavarja, hogy még mindig a szórakozóhely dallamtalan zenéje visszhangzik a fejében. Előkotorja a táskájából a telefonját, aztán a csatlakoztatott fülhallgatója egyik végét Ginának adja, a másikat pedig a saját fülébe tuszkolja. Barbi a lejátszási listái közül kikeresi a a Spice Girls Wannabe című, megporosodott slágerét. Imádja a retrószámokat, de csak akkor hozakodik elő velük, ha körülötte már mindenki eléggé lerészegedett, hiszen józan ítélőképességű ember nem gyötri magát ehhez hasonló szörnyűségekkel.
– Jóóó, ájl tell jú vát áj vánt, vat áj rili rili vánt, szó tell mí vát jú vánt, vát jú rili rili vánt – töri meg rettentő hamis hangjával a csendet Barbi, hozzá higanymozgással rángatózni kezd.
Gina nem bírja visszafogni magát, hangosan kiröhögi bálványát. Úgy kacag, hogy kis híján bepisil. Nevetése betölti a kihalt utcát. Barbi máskor sértődöttenfölhúzná az orrát, de a helyzet minden tekintetbenrendhagyó. A két lány összenéz, majd vigyorogva, közösen folytatják a dalolást.
– If jú vana bí máj lávör, jú gáta get vid máj frendsz,mék it lászt foreve, frendsip nevör endsz!
Az addig szundikáló utca megtelik élettel, a két lány vinnyog, és egyre idétlenebbül rázza magát. Barbi gondol egyet, és a videókameráját is előhalássza a táskájából. A szakítása óta videónaplót vezet, a felvételeket aztán lemezekre másolja, hogy alkalomadtán visszanézhesse. Nincs kétsége afelől, hogy ezt a vasárnap hajnali, őrült helyzetet is meg kell örökítenie: miután majdnem felnyársalta őt egy fekete fiú, azzal a lánnyal baktat hazafelé, akit nemrégiben porig alázott. Nem mellesleg az örökké tartó barátságról énekelnek, és ovisokhoz hasonlóan táncolnak. Ezt nem lehetett kihagyni a digitalizált emlékek közül. Maga felé fordítja az LCD kijelzőt, pár percig filmezi a minielőadásukat, majd kommentálni kezdi a látottakat.
– Azt hiszem, a ma este meglehetősen brutálisra sikeredett. Most szabadultunk ki a Red Heavenből, Gina barátnőm kísér haza.
Gina viccesen fintorog Barbi szavaira.
A kamera képe ide-oda dülöngél. Egy autó jelenikmeg a lányok mögött, majd elsuhan mellettük. A lámpák fénye kiégeti a kijelzőre vetített kameraképet.
– Megígértem Ginának, hogy ha teljesít három feladatot, a barátnőmmé fogadom. Teljesítette. Mostpedig megtörténik a barátommá avatás utolsó lépése. Cicám, nekünk csókolóznunk kell egymással! Smároltál már lánnyal?
Gina arca a hajához hasonló vörös színre változik. Nem tudja, hogy zavarában merre nézzen, majd szemét lesütve, az orra alatt motyogva válaszol a kérdésre:
– Nem! – És mintha bármit változtatna a helyzeten, hozzáteszi: – Nekem barátom van!
Barbi hangos kacagásban tör ki, a kamera úgy rázkódik a kezében, mintha épp egy földrengés sújtotta területen filmezne.
– Igen, hallottam a tetováló fiúdról! Mutasd csak a karodat!
Gina az aszfaltot bámulva felhúzza jobb karján a blúzát. Az angyalszárnyakkal felturbózott szívforma előtt átfutó papírcsíkon ez áll: Love Roland.
– Egész szép lett! Mondjuk én tuti, nem rakatnámmagamra a pasim nevét. Mi lesz, ha szakítotok? Vagyha a csókomtól belém szeretsz? – kérdezi, miközbena szabad kezével letörli a nevetéstől kicsordult könnycseppeket. – Nyugi, nem járni akarok veled. Nem vagyok leszbi. Ez csak játék. Hidd el, a pasid odalenne, ha látna minket csókolózni!
Gina továbbra is az aszfaltot bámulja. Barbit élteti a lány zavara.
– Itt az ideje túlesni rajta, kincsem! – vigyorog, majd magához rántja a lányt.
A zene továbbra is a fülükben bömböl, a Spice Girls-dal utolsó ütemei következnek. A szájuk egyre közelebb ér, Barbi mosolyog, Gina görcsösen szorítja össze a szemhéját. Egymással foglalkoznak, a háttérben feltűnő, újabb kocsit sem veszik észre. Az autó motorja felbőg, s pillanatokkal később a kamera az aszfalton landol.
Barbi teste az úttest szélén parkoló kocsik közé repül.
Csikorgások és sikolyok szaggatják a fejét, végtagjaitmozdítani sem bírja a fájdalomtól. A világ homályosan ringatózik előtte. Nehezen oldalra fordítja a fejét, és látja a gázoló kocsi motorháztetejére zuhant Ginát. A lány meredten bámul a szélvédőn keresztül a sofőrre. Szájából és orrából vér szivárgott, végtagjai kicsavarodtak. A vezető hátratolat, a lány magatehetetlenül aföldre csúszik, feje az aszfalton koppan, arca a kis kamera lencséje felé néz. Tekintete üveges. Még lélegzik.
A sofőr kiszáll félszemű kocsijából, és gyors léptekkel a kamera felé indul. Mintás sportcipője nyikorog az úttesten. Remegő kézzel fölemeli a földről a készüléket, a kamera tompán pityeg, a kijelzőn elsötétül a kép.
– Videofelvételeim vannak róla, Igor – közli.
