Lezárult az idei évem egyik, eddigi legizgalmasabb projektje, a Három esély című, illusztrált novella-sorozatom. A történet nőnapon indult, hat héten keresztül az Instagram oldalamon osztottam meg a részeit, és nagy örömömre meglehetősen élénk érdeklődést váltottak ki a követőimből.
A történet sikerét ünnepelendő összegyűjtöttem hat érdekességet a készülésével kapcsolatban, illetve azoknak, akik darálni szeretik a sorozatokat, ebben bejegyzésben lehetőségük van egyben olvasni Fanni és Ármint megismerkedésnek históriáját! :) Vigyázat, romantikus és helyenként igen mellbevágó… :)
Első érdekesség
Az ötlet tavaly december 30-án pattant ki a fejemből. A legfontosabb kérdés természetesen az volt, ki illusztrálja a történetet. Némi keresgélés után jutott eszembe Szepesi Szűcs Barbara, akinek korábban már láttam egy gyerekkönyves munkáját, abban nagyon megfogtak a rajzai, viszont úgy hallottam, rengeteg külföldi munka miatt igen elfoglalt. Arra jutottam, én azért megkerestem, legfeljebb nemet mond, ezért december 31-én, úgy, hogy előtte soha nem beszéltünk, írtam neki egy levelet. És aznap, az ünnep ellenére meg is állapodtunk a közös munka menetében… :)
Második érdekesség
Habár akkor már hónapok óta egyeztettünk, február 11-én, a Facebook értesítéséből derült ki, hogy Barbival ugyanazon a napon születettük. Durva egybeesés nem?!?!?! A két Vízöntő alkotott. Vicces felismerés volt! :)
Harmadik érdekesség
Mivel a Három eséllyel párhuzamosan Barbi egy külföldi mesekönyv sorozatot illusztrált, én pedig a Vörös fejezeteit írtam, sem a szöveg, sem a rajzok nem készültek el előre. A munkafázis elején egy vázlatlistába írtam össze, melyik részben mi várható és milyen képet képzelnék el hozzá, Barbi ez alapján kezdett a munkához. A friss részek péntekenként, reggel hatkor jelentek meg az Instagramon, mi pedig gyakran még péntek hajnalban is az aktuális anyagon dolgoztunk. A bejegyzés írása közben direkt rákerestem: volt olyan kép, ami éjjel 1:56-kor ért hozzám, és hol volt még akkor a kész szöveg… :D
Negyedik érdekesség
Fanni állatmenhelyes munkája, és az, hogy a negyedik rész konkrétan ott játszódjon, jóval a már korábban említett vázlatlista után jutott eszembe. Szóval derült égből villámcsapásként érte Barbit, hogy a negyedik rész képére szeretnék egy kutyát kérni. Az első vázlatai láttán aztán megkérdeztem tőle: „Barbi, ez a kutya ilyen csúnyácska marad?”. Barbi felnevetett – vagyis csak gondolom, mert chaten kommunikáltunk –, hogy nem is csúnya … :D Nos, a rajz alapján került a szövegbe Ármin megjegyzése Fruzsiról… :)
Ötödik érdekesség
A sztori kialakításánál fontos szempont volt, hogy a könnyed hangulatú, talán egy kicsit meseszerű feldolgozás ellenére legyen benne legalább egy… Egy mellbevágó és fontos téma. Kezdetben egy betegségre gondoltam, de Barbi kérésére ezt a döntésemet felülbíráltam, a B-tervként tárolt ötletem valósult meg végül a Három esély legnagyobb csavarjaként. Hogy mi az? Aki már olvasta tudja, aki nem, annak az ötödik részekből kiderül… :)
Hatodik érdekesség
Néha komoly kihívást jelentett, hogy az Instagram lapozós megoldása legfeljebb tíz képet enged galériába rendezni. A tízből egy kép legalább mindig a borítónak használt illusztráció volt, de akad olyan rész, ahol kettő rajz is készült, így lehet, hogy az utolsó epizódnál összesen nyolc oldalam maradt arra, hogy lezárjam a történetet. A terjedelmi korlátok miatt talán úgy tűnhet, hirtelen ér vége a sztori. Való igaz, tudtam volna még nyújtani a történetet, de nem gondolom, hogy feltétlenül a hasznára vált volna. Azt hiszem, az utolsó bekezdések és a legutolsó oldalként használt zárókép minden olvasói kérdésre és kételyre választ adnak… :)
Bízom abban, hogy ti is örömötöket leltétek a Három esély hat hetében. Kíváncsi vagyok, hogy olvasátok-e még tőlem hasonló szösszeneteket, vagy maradjak meg a klasszikus feldolgozási módszernél? Itt a lehetőség, szavazzatok! :) Köszönöm!
[totalpoll id=”50390″]
