Szösszenet a Vörösből: Bibi és Botond első adok-kapokja

A tizedik regényem, a Vörös két főszereplője, Bibi és Botond nem egyszerű páros – pláne nem a megismerkedésük elején. Bibi talpraesett nő, Botond pedig irányító alfahím, és mint tudjuk, két dudás pedig nehezen fér meg egy csárdában. A regény során több adok-kapok vitába keverednek, arra gondoltam, megmutatom nektek az egyik első ilyet! :)

Ha tetszik a szösszenet, ide kattintva azonnal lecsaphatsz a könyvre – akár névre szóló dedikálással, ingyenes átvétellel

Részlet a Vörösből

– Nézd, Bibi! – Közben kiszállok az autóból, ezért jóval halkabban folytatom. – Ti kurvák vagytok. Azt csináljátok, amit kifizetnek nektek.

– Én nem vagyok prostituált – közli velem fojtott hangon.

– Prostituált? – A finomkodását röfögő nevetéssel ismétlem el. – Bocsánat, nem is tudom, hogyan merülhetett fel bennem ilyesmi – kajánkodom a becsukott kocsiajtónak dőlve. Nem akarok a beszélgetés közben besétálni a házba, nehogy felkeltsem Julie-t.

– Jól figyelj, elárulok most neked ingyen egy titkot, amit a későbbiekben bőven kamatoztathatsz majd. Ha ezek a lányok valami ellen ágálnak, azt jelenti, hogy több pénzt akarnak.

Csend a válasz. Rá is pillantok a kijelzőre, vajon vonalban van-e még, vagy letette a telefont. Amikor végre újra megszólal, komoran kérdezi:

– Te hallod magad?

– Most jön az önbecsülés duma – sóhajtok fel továbbra is cinikusan.

És addig-addig piszkáltam, mígnem ezen a ponton felbőszítettem a bestiát, aki most mindent elsöprő erővel lecsap rám.

– Most akkor én jövök a jótanácsosztásban! Az, ha egy nő nemet mond, nem azt jelenti, hogy kéreti magát. Hanem azt, hogy nincs kedve például egy hozzád hasonló arrogáns bunkóhoz. – Minden egyes szavából süt a gyűlölet.

– A seggfej inkább illik rám, mint a bunkó – szólok közbe viccelődve, de nem tudom kizökkenteni.

– Attól, hogy ez egy bordély, nők dolgoznak benne. A nők pedig ugyanolyan emberek, mint például te vagy – sulykolja belém, hogy a kurvák, akik a testüket adják bérbe, ugyanannyit érnek, mint bárki más. – Gondolom, te sem rajongsz azért, ha olyasmit kényszerítenek rád, amihez nem fűlik a fogad. Szóval abban a bordélyban, amelyikért én tartozom felelősséggel, egészen biztos nem erőszakoskodik senki. Sem te, sem a barátaid, sem a királyi család sarjai.

– Senki nem erőszakoskodott – erősködöm.

– Megfogták a lány csuklóját, be akarták rángatni a szobába, hogy ott ketten meg… – Elnyeli a háborgó mondata végét, ezzel újra megmosolyogtat. – Add meg a lánynak a lehetőséget, hogy eldöntse, neki ez erőszakoskodás, vagy nem. Az, hogy pénzért nyújt szexuális szolgáltatást, nem azt jelenti, hogy azt csinálhatnak vele, amit csak akarnak. Van akarata, nem egy robot, aki lélektelenül elvégzi, amit megparancsolnak neki.

–  Először is ne emeld fel velem szemben a hangodat! –  morgom annak ellenére, hogy valójában tetszik ez az adok-kapok. Várnám, hogy méltatlankodva felcsattan, de hallgat, ezért folytatom: – Másodszor, ugye tudod, hogy egy kupit vezetsz, nem pedig egy apácazárdát? A férfiak nem közös imádságra mennek oda.

– Ahogy te sem vagy pap, hogy utat mutass nekem.

– Micsoda replika – röhögöm el magam. – Imádom, ahogy flörtölsz velem.

– Na, menj a pokolba! – sziszegi, majd megszakítja a vonalat.

– Ámen – dünnyögöm az immár süket telefonba, majd azzal az érzéssel, hogy könnyített a lelkemen ez a kis civakodás, a fejemet ingatva, széles vigyorral fordulok a bejárati ajtónkhoz.

Ha tetszett a szösszenet, ide kattintva azonnal lecsaphatsz a könyvre – akár névre szóló dedikálással, ingyenes átvétellel