Folytatom a kérésetekre indított, véleményezős blogsorozatomat, a Bizalmas ügyeket. A mai bejegyzésben a korkülönbséges szerelem a téma.
17 évesen összejöttem egy 14 évvel idősebb férfival, akkor azt gondoltam, ő a nagy Ő, később persze rájöttem, hogy csak egy fejezet volt az életemben. Két évig jártunk és csak egy év után volt szex. Ő volt az elsőm. Visszagondolva nagyon fura, mert annyira elvakított a szerelem, hogy nem vettem észre, nem is ismerem… Viszont azóta se éreztem ahhoz fogható vonzódást és szerelmet. Én szakítottam vele, amikor már úgy éreztem, ez a kapcsolat nem megy semerre, de még jó pár hétig vissza akart kapni. Eljött a lakásunkhoz, és ajándékokkal, virággal, saját kis verssel, amit rólunk írt, egyszóval nagyon igyekezett. Utólag, évek múltán megtudtam, többször is megcsalt. Miért?
Ma már beszélő viszonyban vagyunk, és néha baráti társaságban össze is jövünk egy kis borozós estre. De mai napig nem tudom őt megfejteni. Sosem mondta,hogy szeret, csak annyit, hogy sokat jelentek számára. Szex terén viszont ő volt az, aki a legtöbbet ki tudta hozni belőlem. Lehet mert fiatal voltam? Miért akart visszakapni? És miért nem éreztem még ekkora vonzódást azóta sem?
Simona (22)
Azt hiszem, a történeted ékes példája annak, hogy tizennégy év korkülönbség irreálisan sok, pláne úgy, ha az egyik szereplő még valójában gyerek. Persze nem lehet általánosítani, biztosan léteznek ellenpéldák, de tapasztalatom szerint a legtöbb, ekkora korkülönbségből születő viszony hamar kudarcba fullad. Nem is a csalódás a legnagyobb a baj, hiszen azok így is, úgy is elkerülhetetlenek, sokkal inkább okoz problémát az a mérhetetlenül sok sérelem, ami a lezárást követően, hosszú évekig végigkíséri a fiatalabb fél életét. Talán még nem is érzed, vagy nem mondod ki, de ez a kapcsolat egy kicsit tönkretett. Most éppen, ahogy a leveledből kiolvasom, kétségeid vannak afelől, hogy elég jó vagy-e – mint nő, mint ember –, hiszen úgy érzed, azért csalt meg, mert nem feleltél meg az imádott férfinak. Ez egy elcseszett mentális csapda, tanácsos lenne valahogy mielőbb kikecmeregned belőle.
Nem nagyon hallottam még olyan sztorit, ahol a 31 éves – értelmileg ép – férfi komoly kapcsolatként tekintett volna egy 17 éves lányra. Ha van valakinek van ellenpéldája, várom hozzászólásban, annak hatására hajlandó vagyok szelídíteni a következő kijelentésemen: ez a pasas kihasznált, trófeájává tett.
A legtöbb férfi hiú. Csak azért nem írom, hogy az összes férfi az, mert aztán kapom a fejemre, hogy általánosítok… :) Minden életszakasznak megvannak a maga problémái, harminc felett kezdünk rádöbbenni, hogy elmúltak a teljesen gondtalan, “minden mindegy”, duhajkodós húszasak évek, és mivel az emberek nagy általánosságban a saját korosztályukban ismerkednek, nehezebben hódítunk a “friss husik” között. Eközben a baráti körből sokan már házasok, gyereket nevelnek, úgy tűnik révbe ért az életük. Szóval pokoli sok frusztráló tényező ül a vállra (nyilván nem csak a férfiak vállára, de most ezt az aspektust vizsgálom), nem egyszerű velük megbirkózni, pláne, hogy a változás a legtöbb embernek mumusa.
A leveledből kiolvasva valami olyasmi történhetett, hogy a férfi felfigyelt rád, a 17 éves csajszira, aki ráadásul viszonozta is a figyelmet. Sőt, talán egy kicsit rajongtál is érte. Utóbbi a történet fontos tényezője, hiszen általad bebizonyosodott a számára, hogy még nincs minden veszve, vonzó lehet a fiatal lányok körében. Nem tudom, mivel csábított el, a külsejével, vagy a kedvességével, esetleg a humorával, de segítettél neki megtalálni a legvonzóbb tulajdonságát. Lehet, hogy volt előtted más lány, akivel ezeket a köröket már lefutotta, ám az biztos, hogy a későbbi hódításaiban akaratlanul is segítségére voltál. Persze ezzel nincs semmi gond, az emberek formálják egymást, rávilágítanak a másik ilyen-olyan tulajdonságaira, a baj akkor van, ha ez a folyamat egyoldalú. Oké, kaptál tőle kapott ajándékokat és verset, ám eközben tudod, megcsalt. Az egyik felülírja a másikat. Míg neked ő különleges volt, hiszen neki adtad a szüzességedet, belehabarodtál, neki te – sajnálom, hogy ezt kell írnom – egy voltál a sok közül. És azt hiszem ez az egyik legnagyobb baj az ekkora korkülönbséggel: a tapasztalatai okán ő már talán nem is tud abban az értelemben szerelembe esni, ahogy azt – 17 évesen abszolút jogosan – vártad volna egy férfitől. Talán nem csak beléd, másba sem.
Két év után szakítottál vele, mert úgy érezted, hogy a kapcsolatotok semerre sem megy. Őszinte leszek veled, ezen a ponton kerekedett csak el igazán a szemem. 19 éves voltál ekkor. Szerintem ennyi idősen az embernek nem azon kellene agyalnia, hogy a párkapcsolata merre felé halad. Ebben az életkorban az embernek sodródnia kellene az árral. Tapasztalnia, magába szívna az életet és eldöntenie, hogy mit szeretne magával kezdeni a jövőben. Őszintén szólva nem tudom, mit ért egy 19 éves lány, egy két éves kapcsolatban haladásként. Összeköltözést? Házasságot? Gyereket? Írtad, hogy rájöttél, valójában nem ismerted a pasast, ám ami szerintem a nagyobb gond: ennyi idősen még magadat sem ismerted ki igazán, inkább nagylányosat játszottál. A koravénség veszélyes játék, pillanatnyilag boldogságot ígér, hosszútávon viszont hajlamos önhazugságokba keverni. Nem tisztem bírálni a szüleidet, de csak érdekességként kíváncsi volnék, hol voltak ők ekkor? Mit mondtak, amikor azt látták, hogy a gyereklányuk egy 31 éves férfival ismerkedik?
Kérdezed, hogy szerintem, a szakítás után, a versírós időszakában miért akart visszakapni téged. Nem vagyok abban biztos, hogy ő valójában vissza akart kapni. Szerintem csak nem akart elveszíteni, mert az kudarcot jelentett, a kudarc pedig éppen az ellentettje mindannak, amiért maga mellett tartott. Nagyon sok esetben egyébként a szakítást követő újrakezdésnek vajmi kevés köze van a szerelemhez, az inkább szól a pánikról. Itt ismét képbe kerül a változástól való félelem: volt eddig valami, ami ha szar is volt, legalább megszoktuk, a változással viszont mindenképpen jön valami új, az elején valószínűleg kényelmetlenebb helyzet. Ráadásul nem annyira egyszerű egy már 33 éves férfinak egy másik fiatal lányt is meghódítania, rajongójává tennie. Veled dicsekedve akár a haverjai előtt is “csődör” lehetett, amiért “fiatal pipivel” – jesszus, milyen állati képzavar… :) – hempereg. Szerintem ő élősködött rajtad, használt, veled táplálta az egoját, miközben másik nőkkel más hiányokat tömött be. Igazából a “használattal” nekem nincs gondom akkor, ha mindkét fél felnőtt fejjel bólint rá. Mert ez már felnőttes szintje az intim kapcsolatoknak.
Ha a kiábrándító valóságot keresed, íme: hogyan tudnál megbízni egy olyan férfiban, aki érett, felnőtt fejjel egy gyerekkorú lányt magába bolondított, majd felelőtlenül viselkedett vele? Visszaélt a szerelmeddel, a naivitásoddal. Megalázott. Meggyötört. Majd a nőiességedbe gázolt. Négy év telt el, lassan nővé érsz, és ezen időszak alatt végig ott hatalmaskodott feletted, akarva-akaratlanul is jelen volt az életedben, nem tudtál tőle szabadulni. Azt hiszem, hogy csak akkor pucolhatod őt ki magadból, ha belátod, ez a kapcsolat kizárólag róla, az ő igényeiről szólt. Eközben nagyon fontosnak gondolom, hogy ne akard őt megmenteni, jobb emberré tenni, mert az mindig zsákutcába vezet. Talán érdemes volna azt belátnod, hogy az, akit te gyerek szemmel óriásnak láttál, valójában egy olyan törpe, aki rohadtul szeretne óriássá válni.
A jó szex jönni fog idővel. Tapasztalt férfival nehezen veszik fel a versenyt a fiatalabb fiúk. Ez a “gond” lesz talán a legkitartóbb maradványa a kapcsolatotoknak. Ha tippet szeretnél, azt tudom javasolni, hogy ha megtaláltad azt a fiút, aki még a kis lábujjad hegyét is képes felizgatni, nyugodtan vezesd rá, hogy mit szeretsz. Hidd el, ő lesz a leghálásabb, ha te is élvezed a szexet, mert az bizony megsokszorozza az élményt! :)
Bízom abban, hogy valamennyit segített a véleményem.
